Alapvető ismeretek és fontos tudnivalók 4. rész a gerinc izomzata

Az izomzat

A mozgást biztosító elemek a csigolyák harántnyúlványain és hátsó nyúlványain találhatók, ezek az igen erős hátizmok.

A hátizmok feladata, hogy stabilizálják a gerincet, ami alatt azonban már nem egy rudat, hanem különálló részekből felépülő tornyot értünk. Az izmok stabilizálása nélkül ez a „torony” összedőlne már a legkisebb oldalirányú lökésre is, akár az építőkockából kirakott torony. Vagyis, ha az izmok nem lennének, külső erő hatására a csigolyatestek egymáshoz képest eltolódhatnának. Az izmok másik fontos feladata, hogy biztosítsák a csigolyák egymáshoz viszonyított mozgását. Minden egyes izom egy kis motornak felel meg, amely az egyes csigolyákhoz, ill. bizonyos gerincszakaszhoz tartozik. Összességében több mint 300 különálló izomról van szó, amelyek csak egymással szorosan együttműködve képesek a gerinc sokrétű mozgását biztosítani. A fő mozgásirányok az előre- és hátrahajlás, a balra és jobbra dőlés, ill. a balra és jobb­ra történő elfordulás.

Ha a gerinc stabilitása és mozgása csak az izmoktól függne, akkor ez egy rendkívül érzékeny és kevésbé stabil rendszer lenne. A stabilizálásban, ill. a mozgásban a hátizmok mellett a hasizmok is erős feszítőkö­télként vesznek részt.

A gerinc hátsó részén a csigolyákat ízületek kötik össze.

Ezek az ízületek úgy kapcsolják össze a csigolyákat, mint ahogy a vasúti kocsik kapcsolódnak egymáshoz. Az ízületek akadályozzák meg, hogy a csigo­lyák egymáshoz képest túlságosan elmozduljanak, de azt is megakadályozzák, hogy erősebben egymásba csússzanak. Egyidejűleg meghatározzák a csigolyák mozgásirányát is, mint ahogy a vonat is a sínen csak meghatározott irányba haladhat. Az ízületek nem azonos alakúak minden gerincszakaszon, hanem a nyaki, a háti és az ágyéki szakaszon teljesen külön­böznek egymástól. Ennek következtében egészen más mozgásokra képes a nyaki gerincszakasz, mint a háti vagy az ágyéki. A legnagyobb mozgáslehetősége a nyaki gerincnek van, amely képes előre-, hátra-, jobbra és balra hajolni, ill. forogni is. A legkisebb a mozgathatósága a háti gerincszakasznak, míg az ágyéki gerinc­szakasz e tekintetben a kettő között foglal helyet.

A gerincen összesen több mint 100 kis ízület található, melyeknek mindegyike alapjaiban ugyanúgy épül fel, mint egy nagy ízület, pl. a térd- vagy a csípőízület. A csontos alapszerkezet alkotja az izületi fel­szín bázisát, ezt puha porc fedi, s az egészet ízületi tok veszi körül. Az izületi porcok között ún. ízületi folyadék (kenőanyag) található (3. 5. ábra).

Mind a kis ízületeknél, mind a nagyoknál, előfor­dulhat ízületi kopás. A kopás okozta károsodás először a porcos felszín enyhe felrostozódásával kezdődik, amely ezáltal elveszti fényes felületét. A felrostozódás fokozódik egészen addig, míg súlyos deformitások alakulnak ki, ezt artrózisnak nevezzük.

A gerinc mozgáshatárait az ízületeken és az izomza­ton kívül a kötőszövetes szalagok is befolyásolják. Ezenkívül ezek a szalagok képesek még a gerinc stabilizálását is ellátni, ha pl. az izmok meggyengülnek. Passzív testtartás esetén, akár álló, akár ülő hely­zetben – amikor az izomzatunkat aktívan nem feszít­jük meg – a szalagok biztosítják a stabilitást. A passzív testtartás, amikor „lógunk a szalagjainkon”, tartós igénybevétel esetén túlterhelést okoz. Erre a szalagok a tapadási helyükön fájdalommal reagálnak.