Alapvető ismeretek és fontos tudnivalók 6. rész a testtartás

Tartási rendellenességek


A helyes (fiziológiás) testtartást valószínűleg mind­nyájan ismerjük. Nehéz azonban a kóros testtartás meghatározása. Mikor mondható a testtartás helyes­nek, ill. mikor rendellenesnek? A következő szempon­tokat vehetjük figyelembe: tekintsük meg a vizsgált személy hátát hátulról nézve, ekkor a gerincnek pon­tosan középen kell lennie. Ez viszonylag egyszerű meghatározás. Ezután nézzük meg a vizsgált személy hátát oldalról nézve is, ekkor a gerinc a már ismert jellegzetes kettős S alakot mutatja. Itt kezdődik a probléma. Mekkora lehet a görbület, amíg azt mond­hatjuk, hogy ez még normális? A gerinc természetes kettős S alakú görbülete és a fokozott görbülettel járó kifolordotikus (homorú) hát közötti különbség tulajdonképpen csak annyi, hogy az utóbbi esetben a háti és az ágyéki gerincszakaszon levő görbületek kifejezettebbek.
A megítélés szempontjából további problémát jelent, hogy testtartásunk állandóan változik. Váltogatjuk az aktív és a passzív testtartást is. A passzív testtartáson belül is elkülöníthetjük egymástól a laza szalagok és a vállak lógatásával járó tartáshibát. A lógó vállal járó testtartásra jellemző, hogy a vállak erősen előre és lefelé hajolnak, jellegzetes a depresszív, elkeseredett emberek külső megjelenésére. Ez kissé hasonló a görbe hát okozta testtartáshoz.
A szalagok lazaságára jellemző testtartásra főleg a laza hasfal, a kidomborodó, lógó has és az ágyéki lordózis (az ágyéki gerinc előboltosulásának) fokozódása jellemző. Ebben az esetben a gerinc tartását túlnyomórészt a szalagok veszik át. Ez a testtartás hasonlít a legjobban a kifoskoliotikus hátnak nevezett tar­táshibához. Amikor a passzív és az aktív testtartást váltogatjuk, akkor egyáltalán nem beszélhetünk tar­táshibáról. Itt találkozunk a meghatározás második nehézségével. A passzív testtartást minden nehézség nélkül korrigálhatjuk. Az aktív testtartás felvételekor eltűnik az előrelógatott váll, vagy a petyhüdten lógó, elődomborodó has. Egészen másagerincformak helyzet a kóros for­mák esetében. Lordotikus, illetve görbe hát esetén olyan tartáshibákról van szó, amelyeket már nem lehet teljes mértékben korrigálni. A gerinc görbületeinek fokozódása, görbe hát esetén a háti gerinc gör­bületének kifejezettebbé válása (kifózis, púp) homorú hát esetén pedig az ágyéki gerinc görbületének a fokozódása (fokozott lordózis), a hátizomzat állandó túlterhelését váltja ki. A gerinc természetes gör­bületeinek kóros fokozódása a szalagokat is arra kényszeríti, hogy egyre nagyobb részt vállaljanak a gerinc tartásában. Reagálásképpen a szalagok, attól függően, hogy a görbület melyik oldalán találhatók, vagy megrövidülnek vagy meghosszabbodnak.

Az izmok tartós igénybevétele az izomzat megfe­szülését és megkeményedését okozza.


Az izmok nyo­másérzékenyek és fájdalmasak lesznek és egyre kíno­sabb helyzetbe kerülnek, ugyanis egy ördögi kör ala­kul ki: az izomfeszülés alatt összenyomódnak az iz­mokban futó kis erek és a keringés lecsökken. Elég­telenné válik az oxigén és a tápanyagok odaszállítása, illetve a bomlástermékek elszállítása. Az izmokban egyre több bomlástermék halmozódik fel, ami ingerléke­nységet és izommerevséget okoz, illetve tovább növeli a fájdalmat. De önmagában a fájdalom is, mint ahogy azt mindnyájan tudjuk, további izommerevséget vált ki. Ki ne ismerné a fogfájás okozta tarkómerevséget? Ha azonban a fájdalomnak izommerevséget fokozó hatása van és az izommerevség fokozódása pedig további fájdalmat vált ki, máris egy olyan ördögi kör közepén találjuk magunkat, ahonnan kezelés nélkül nem tudunk kilépni.
Amíg a gerinc természetes görbületeinek fokozódását vagy kiegyenesedését nehéz meghatározni, addig a gerinc tengelyirányú elhajlásait,scoliozis
hátulról vizs­gálva a gerincet, könnyen felismerhetjük. A gerinc normálisan a fejtől a farkcsontig teljesen függőleges lefutású. A gerinc oldalirányú elhajlását nevezzük skoliózisnak. Skoliózis esetén a fő problémát az je­lenti, hogy a folyamat – ha már gyerekkorban kiala­kult – hajlamos arra, hogy a növekedés alatt tovább rosszabbodjon. A gerinc jelentősebb megrövidülése következtében a vállöv elferdül és a medence félrebillen. Általában az tűnik fel, hogy a ruha nem jól áll. Vagy a pulóver rövidebb az egyik oldalon vagy a nadrág dereka áll egyik oldalt magasabban. Ha ilyen gyanúnk van, nézzük meg a gerincet hátulról. Ha nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogy a gerinc ferde-e, akkor kérjük meg a vizsgált személyt, hogy hajoljon előre. Ebben a helyzetben a gerinc oldalirányú elferdülései sokkal jobban megállapíthatók.
A szalagok és az izomzat különböző mértékű igénybevétele nemcsak a gerinc görbületeinek fokozódásakor, hanem oldalirányú elferdülésekor is megfi­gyelhető. A következmény ebben az esetben is az izmok elmerevedése és a szalagok túlterhelése lesz.
Van még egy olyan képlet, amelyet szintén érint ez a betegség és eddig még nem említettünk: mégpedig a porckorong. A gerinc görbületeinek fokozódása (lordózis, kifózis), de oldalirányú elhajlása (skoliózis) is a porckorongok egyenletes terhelésének a megszűnését eredményezi. A domború oldalon fokozódik a porckorongra nehezedő nyomás, a homorú oldalon pedig csökken. Ennek az a következménye, hogy a kocsonyás mag nem marad a porckorong közepén, hanem oldalra nyomódik. A terheletlen oldalon felpuhul, az erősebben igénybevett oldalon pedig kiesik a kocsonyás mag puffer (kiegyenlítő) szerepe. A porckorongot burkoló anyagok összezúzódnak és hosszan fennálló kóros terhelés hatására felrostozód­nak. Repedések keletkeznek. Az izmok és a szalagok a domború oldalon megrövidülnek, míg a homorú olda­lon túlfeszülnek és megnyúlnak.