Alapvető ismeretek és fontos tudnivalók 5. rész a porckorong

A gerinc felépítésében a porckorongok centrális helyet foglalnak el. A porckorongokat mindenki ismeri, mindenki hallott már róluk, sokan már „meg is tapasztalták”. Pontosabban szólva: panasz esetén nem a porckorongokat érezzük, mivel a porckoron­gokban belül nincsenek idegrostok, hanem a porc­korongok károsodásának következményeit.

A porckorong belsejében egy lágy terület, a kocsonyás mag (nucleus pulpusos) található. Ez a kocsonyás mag tulajdonkép­pen a porckorong belsejében található nyákszerű anyag. A kocsonyás mag hidrofil (vízszívó) anyagból épül fel. Minél több vizet szív fel a mag, annál szilárdabb, annál feszesebb-elasztikusabb lesz. Másrészről viszont vízleadásra is képes, ez azt jelenti, hogy fokozatosan elveszti tartását, lágyabb lesz és könnyen összenyomható, mint az istenek eledele (az ambrózia). Ezt a puha kocsonyás magot egy rostos burok, az fin. rost­gyűrű (anulus fibrosus) veszi körül. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy különálló rostokból felépülő többrétegű burkot. Külső lemezei hagymahéjszerűen ré­tegződnek egymásra. Míg belül viszonylag puha és sérülékeny, addig kifelé, mint a hagymánál is, egyre szilárdabb, feszesebb és szárazabb. A rostgyűrű sértetlensége a biztosítéka annak, hogy a lágy kocsonyás magot a belsejébe bezárja. A középen levő kocsonyás massza és a szilárd külső rostos gyűrű teszi lehetővé, hogy a mag mindig a porckorong közepén maradhasson és mégis megtartsa a terhelések kiegyenlítéséhez szükséges kellő képlékenységét és a mozgás­terét.

A porckorongot bizonyos fokig hasonlíthatjuk a víz­ágyhoz is. A központi mag képlékeny-rugalmas tulajdonságát egy külső burok védi. Ha ráfekszem egy vízágyra, akkor a súlyom a teljes felfekvő felületen egyenletesen oszlik el. Ugyanez játszódik le a porckorongban is. Az itt ható erő a porckorong teljes fe­lületén oszlik el. A feszesre és rugalmasra feltöl­tött vízágy is tompítja a rezgéseket (rázkódásokat). Két szomszédos csigolya között az ép porckorong is, a fentivel hasonló mó­don, rezgéscsillapítóként viselkedik.
Ha egy porckorongot mikroszkóp alatt megvizsgálunk, először elrette­nünk. A testünk szinte minden szövetében meg­található vérerek a porc­korongokból teljesen hiá­nyoznak. Hogy veszik fel a táplálékot és hogyan adják le a bomlástermé­keket? Tudományos kísérletek azt bizonyították, hogy a porckorongok „átitatódnak”. A folyadékcserét — a szivacshoz hasonlóan — a felszívódás és a kipréselődés biztosítja. A kocso­nyás mag vízszívó anyagból áll. Ezek az anyagok olyan mértékben vízszívóak, hogy a porckorong még 80kp-os terhelés esetén is képes vizet felvenni. Ha 80kp-nál nagyobb erő hat a porcko­rongokra, akkor viszont a folyadék és a benne oldott bomlástermékek is kipréselődnek a porckorongokból.Minden olyan testhelyzet, amikor a porckorongokra nehezedő nyomás 80kp alatt van, főleg a fekvés, folyadékfelvételt tesz lehetővé. Ezzel szemben 80kp feletti nyomás esetén, ami járás és ülés közben fordul elő, a porckorongokból kipréselődik a folyadék. A porckorongot felépítő szövetek károsodását okozhatja mind a tartós terhelés — ami állandó folyadékveszteséget okoz —, mind pedig a terhelés hiánya — ami állandó folyadékfelvétellel jár, csak a terhelés és a tehermentesítés állandó váltakozása — amit a folyadékfelvétel és leadás állandó változása kísér — képes biztosítani a nélkülözhetetlen anyagcserét. A tartós fekvés ezért éppolyan káros, mint a tartós állás.

Hosszabb állás hatására a porckorongokból a folya­dék kipréselődik, a kocsonyás mag elveszti tartását és felpuhul. Tartós fekvés hatására a kocsonyás mag tel­jesen feltöltődik és túlságosan feszessé, elasztikussá és keménnyé válik. Az ideális helyzet a kettő között található: amikor a porckorong folyadéktartalma közepes és szilárd, elasztikus masszát alkot, akkor tudja a feladatait optimálisan ellátni. Azok az anyagok, amelyek folyadékot tudnak fel­szívni, vagyis amelyek biztosítják a porckorongok kellő nyomását, már 30 éves kortól csökkennek. Ezzel párhuzamosan a burkot alkotó szövetek szilárd rostjai is fokozatosan elvesztik szilárdságukat és rugalmas­ságukat, berepednek és törékennyé válnak. Mindkét folyamat hátrányosan befolyásolja a terhelhetőséget. A vízszívó képesség elvesztésének következtében fokozatosan elvész a porckorongok magjának rezgés­csillapító képessége és rugalmassága is. A magot burkoló szövetek merevségének és felrostozódásának következménye, hogy a burok több helyen megreped és a kocsonyás mag kipréselődik: ennek következ­ménye a porckorongsérv(lásd 72. oldalon).

Abban az esetben is, ha nem alakul ki a buroknak kocsonyás mag kilépésével járó súlyos feltöredezése és felrostozódása, már a normális duzzadási képesség elvesztése is a porckorong fokozódó ellapulásával jár. Ennek az ellaposodásnak a következménye, hogy a csigolyák közelebb kerülnek egymáshoz. Ez kevésbé zavarja a csigolyákat, sokkal inkább az ízületeket. A porckorongok összenyomódásakor a csigolyákon lévő ízületek porcos felszínei egyre jobban egymásra préselődnek. A fokozódó nyomás ellenére a porcfelszínek nagysága változatlan marad. A porcfelszínek fokoza­tosan érdessé válnak és egy progresszív kopási folya­mat indul el. Máris kialakult a porckorongkopás és a csigolyaízületek kopása. Megjelenik a típusos mélyről jövő gerinctáji fájdalom a „letörik a derekam” panasza. Azáltal, hogy a csigolyák közelebb kerülnek egymáshoz, beszűkülnek a csigolyák közötti nyílások, és az ott kilépő idegek élettere is csökken. A csigolyák közötti nyílásokat a felső és az alsó csigolyákon levő bemélyedések képezik. Ha a csigolyák egymás felé elmozdulnak, akkor csökken ezeknek a nyílásoknak az átmérője. Az ízületek területén a csontok defor­málódásával járó arthrosis előfordulása tovább szű­kítheti az idegek kilépésére szolgáló nyílásokat. En­nek következménye a kínzó tartós fájdalom. A hát érzékennyé válik a hidegre és az időjárás változására.