Alapvető ismeretek és fontos tudnivalók 3. rész a gerincvelő és az idegek
Az egymás fölött álló csigolyák alkotják a gerincet (a „gerincoszlopot”). Ahogy már említettük, ezek a csigolyák egy belső üreges teret zárnak be, amit gerinccsatornának nevezünk. A puha és igen sérülékeny gerincvelőt ez a csatorna csontos páncélként fogja körül. Ha ez a csontos páncél megsérül, vagy pl. egy baleset során elveszti stabilitását, akkor ez nagy veszélyt jelent a gerincvelő számára. A gerincvelő
olyan lágy, mint a puding és már igen kicsi erő hatására is komoly sérülést szenvedhet. Az agy és a gerincvelő tekinthető a szervezet két irányítókõzpontjának. Ahhoz, hogy ez az irányítóközpont összeköttetést tudjon teremteni az egyes szervekkel, s ennek segítségével
információt szállíthasson a gerincvelőtől az izmokhoz, a bőrhöz, a csontokhoz, vagy éppen fordítva, a szervektől az agyba juttathasson el információkat, vezetékekre van szükség. Az ilyen információs vezetékek pont olyan fontosak, mint a központi biztosítékok, a világítótestek és a konnektorok közötti vezetékek. A szervezetben ezek az összeköttetést biztosító vezetékek az idegek.
Az idegek a gerincvelőből mindig a két csigolyatest között jobb és bal oldalon lépnek ki. A gerinccsatornát alkotó csőszerű csontos alagútban a csigolyák között jobb és bal oldalon található mindig egy-egy nyílás, az ún. csigolyák közötti nyílások. Az idegek itt hagyják el a védelmet biztosító csontos csatornát és minden további védelem nélkül lépnek ki a környező szövetekbe. Itt a fák gyökérzetéhez hasonlóan szétágazódnak és mint igen finom végrostok végül szervezetünk szinte minden területére eljutnak.
